Emlékszem, egy grafitszürke, esővel áztató, október végi nap volt. Reménykedve lépdeltem a klinika lépcsőin, bár mélyen belül már ekkor éreztem, hogy itt nem csak egy ’felírunk egy gyógyszert és minden baj elszáll’ esetről lesz szó.
Laboreredmények feketén fehéren a papíron, a diagnózis PCOS. Azaz policisztás ovárium szindróma. És persze vele szorosan karöltve a kedves inzulinrezisztencia.
A PCOS a nők tizedét érinti és vezető meddőségi ok. Azonban ez nem nőgyógyászati probléma és nem a petefészek betegsége! Komplex anyagcsere-zavarról van szó, melynek kezelése élethosszra szól. Kivizsgálása belgyógyászati hatáskörbe tartozik. A kezelése négyes pilléren nyugszik, ebből három az életmód-váltáson alapul.
A PCOS HÁTTERE
A többféle örökletes sajátság közül az inzulin-hatás zavarát hangsúlyozzuk ki, amelynek az immár közismert elnevezése az inzulinrezisztencia (IR). Ekkor a szervezetben az optimálisnál több inzulin termelődik, ami sokrétű hormonális és anyagcsere zavart okoz.
Telefon előkap, Google doktor felcsap, és szívtam magamba a szörnyűbbnél szörnyűbb jövőt festő cikkeket. Meddőség, gyógyíthatatlanság, élethosszig tartó betegség, és még megannyi ilyen szó tömkelege borította el egyre jobban a gondolataimat.
Zuhantam.
Nem értettem.
Miért pont én?
Miért pont engem állít szembe a sors egy ilyen betegséggel?
(…)
Teltek a napok. Nem olvastam több cikket, csak emésztgettem a helyzetet. Próbáltam keresni az okokat.
Elértem a legmélyebb pontomhoz, amikor már nem bírtam elviselni a saját negatív gondolataimat.
Ekkor tettem fel magamnak a kérdést: Komolyan siránkozással és önsajnálattal akarod tölteni az elkövetkező időszakot? Választhatsz. Vagy összekaparod magad, felemeled a kis feneked, és teszel valamit azért, hogy jobb legyen, vagy egyre mélyebben csúszol bele a saját mocsaradba.
Elkezdtem átkeretezni a saját sztorimat, és új perspektívából tekinteni rá.
Először is igyekeztem egy kicsit eltávolodva, objektívebben szemlélni a helyzetem: oké, itt egy betegség, ami bár nem gyógyítható, de nem is halálos, ráadásul rengeteg sikersztorit lehet olvasni azokról a nőkről, akik érintettek ebben.
Ezután sorra vettem, hogy mi is kell az én sikersztorimhoz.
Tudatos, kiegyensúlyozott étrend követése, sport és a lelki egyensúly. Na és nem utolsó sorban a megfelelő alvásmennyiség. (Később pedig gyógyszeres kezelés, de ezt amíg lehet, kerülöm.)
Ha jól megnézzük ezt a felsorolást, akkor rájövünk, hogy ez nem egy átok vagy sorscsapás, hanem sokkal inkább egy lehetőség, hogy egy kiegyensúlyozottabb, magunkkal, a testünkkel és lelkünkkel összhangban lévő életet éljünk.
Rájöttem, hogy nem kell küzdenem ellene. Ő, nem egy ellenség. Ő egy csendes társ, akit ha a megfelelő oldalamra állítok, akkor csak segítheti az életem alakulását.
Nem csak a társam lett, hanem egy eszköz a kezemben. Eszköz arra, hogy ne csak a saját magam életét tereljem jobb irányba, hanem ezzel segítsek másoknak is. Eszköz arra, hogy példát mutassak, felhívjam a figyelmet egy olyan problémára, amit rengeteg nő már csak akkor vesz észre, mikor babát szeretne és hiába próbálkozik reményvesztetten.
Eszköz arra, hogy megmutassam, a gyengeségeinkből, betegségeinkből, hátrányainkból igenis lehet előnyt kovácsolni.
Könnyű ez?
Nem.
Nehéz lesz?
Igen.
De ez az egy életünk van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
