Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas hegy. A hegy tetején állt egy bevehetetlen kastély. Annak a kastélynak a legmagasabb tornyában, a legfelső emelet legrejtélyesebb szobájában tengette mindennapjait a csodaszép hercegnő, aki talpig habos-babos báli ruhában és üvegcipellőben várta az ő szőke hercegét, azon a bizonyos fehér lovon...
A Disney mesék garmadáján felnevelkedve szerintem nincs olyan lány, aki ne lett volna szívesen a szép hercegnő helyében.
Ha ez az álmunk nem is teljesül, de még tehetünk egy próbálkozást, és ellátogathatunk Dél-Franciaország két csodás helyére, ahol egy pillanatra megnyílik előttünk a mesevilág kapuja.
Most pedig kapaszkodjunk fel gyorsan a tökből faragott hintónk indájára, és a szélnél is sebesebben robogjunk el az első állomásunkra, Carcassonne városába.
Carcassonne Európa legnagyobb és legépebb formájában megmaradt középkori várát tudhatja magáénak, amely már a 12. században is nagy jelentőséggel bírt. A 17. században erősen megrongálódott, ezért a 19. században a lebontását tervezték. Ekkor került a képbe Prosper Mérimée, aki országos akciót hirdetett a vár megmentésére. Sikerült a terve, így az eredeti tervek alapján sikerült megőrizni Franciaország egyik legjelentősebb várát.
Valóban hatalmas, kettős falrendszer veszi körbe, amelynek a kerülete csaknem 3 kilométer. A falakat csaknem ötven torony védelmezi, a külső falon 14, a belsőn 24 és ehhez járulnak még a Chateau Comtal, a legbelső, megerősített bárói palota tornyai. A falakon belül épségben maradt meg belső vár települése. Ma is laknak ezen a területen, bár nyilván kihasználják az ide áramló turisták tömegét, és a régi házakat szuvenírek árusítására és éttermek üzemeltetésére használják.
Hihetetlenül hangulatos volt róni a kis macskaköves utcákat, megcsodálni a vár területén lévő rózsaablakokkal díszített templomot, majd pedig a várfalról kitekinteni Carcassone városára.
Ami számomra még különösen tetszett, az a belső udvarban kialakított magaságyásos kiskert, ahová a legkülönbözőbb növényeket pakolták össze, azaz a karalábé és a rózsa is kitűnően megél itt egymás mellett.
Ideje azonban továbbindulni következő állomásunkra, Lastours hegycsúcsaihoz.
Egy icipici, egy utcából álló kis falucskát kell elképzelni, ahol mintha megállt volna az idő. Vagy legalábbis az az érzésünk támadhat, hogy ez a hegyekkel körülölelt kis hely kimaradt az egyre gyorsuló világ eszeveszett hajtásából.
A szállásunkról pont a falu fölé magasodó 4 kastélyra lehetett látni, amely minden nap és minden napszakban más arcát mutatta.
A középkorban épített 4 kastélynak már csak a romjai látogathatók meg, de így is eszméletlen jó élmény a hegyeket megmászva minden egyes kastélyból kitekintve szerelembe esni a látvánnyal. Aki erre jár, még szedje össze az utolsó erejét és ereszkedjen le a kastélyok lábánál található egykori középkori falu romjaihoz, ahol egy kristálytiszta vizű kis patak csörgedezik.
Szerettem volna minél inkább kiélvezni a kilátást, a vadregényes táj csodáit, úgyhogy az ebédemet is egy szikla tetején, a rigókat hallgatva költöttem el. Azt hiszem az ilyen pillanatokért imádok élni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ződ2000 · http://egzostive.com 2016.05.30. 13:43:23
Váltogattátok a szállásokat vagy egy "bázison" szálltatok meg? Ha utóbbi akkor merrefelé?
Gazz 2016.05.30. 13:43:26
Potyka Kálmán 2016.05.30. 13:43:27
Középkori erődépítészetre Foix, Tours, Avignon szerintem jobb példák (vagy az összes fennmaradt normann erőd Angliában).