...és miközben kinyílik a világ, úgy kezdek el egyre inkább befelé is figyelni.

Hiszen minden utazás felér egy kis önismereti tréninggel, mindegy, hogy egyedül, vagy másokkal együtt tesszük meg.

Nagyjából másfél évvel ezelőtt kitűztem azt a célt, hogy amikor csak lehet, utazok. Párban, pár nélkül, repülővel, busszal, vonattal, pár napra vagy egy hétre. Mindegy. Két szempont volt. Az egyik, hogy a lehető legkisebb költséggel járjon, a másik, hogy minél spontánabb legyen, ne egy előre percre pontosan leszervezett út. Fapadossal utazok konkrétan fillérekért, vadidegeneknél alszom ingyen egy kanapén, vagy hostelben potom pénzért. Mindegy, csak mehessek. Lássak. Érezzek.

Szép lassan az utazás lett a drogom. Rohadtul addiktív.

Folyamatos bizonytalanság, egy kis izgatottság, egy kis félelem, váratlan szituációk, ismeretlen emberek, új kultúrák, más, érthetetlen nyelvek, átláthatatlan közlekedés, finom falatok, vagy éppen nem. Elsőre ijesztő, másodjára felfogod mi zajlik körülötted, harmadjára pedig ráébredsz, hogy mennyire fantasztikus ez, amiben benne vagy, és mennyire hihetetlen sokat lehet belőle tanulni. Hogy miket is?

#1. Megtanultam, hogy soha nem vagyok egyedül.

Bárhol legyek a világon, bárhol hajtsam álomra a fejem, nincs olyan, hogy egyedül. Saját magadra mindig számíthatsz. Te vagy a biztos pont, bárhol légy. Teljesen mindegy, hogy egy vadidegennél couchsurfszölsz, vagy egy újonnan megismerttel egy soha nem látott város utcáin kóborolsz. Ha Te magadban biztos vagy, és biztos vagy abban is, hogy jöhet bármi, te készen állsz, akkor mérhetetlenül nyugodt leszel.

#2. Megtanultam, hogy a félelem nem rossz dolog.

Különbség van a félelem és a rettegés között. Mégpedig nagy. Ha rettegünk, akkor a jövőbeli, még nem is létező dolgokkal foglalkozunk. Például "jaj mi lesz, ha egy idegen városban alszok egy idegen kanapéján? jaj mi lesz, ha nem tudom megértetni magam angolul? jaj mi lesz, ha lezuhan a gépem?"

Ugye észreveszed, hogy olyan dolgokon rugózol, amik nem is léteznek? És azt vajon észreveszed-e, hogy a rettegéseid miatt toporogsz még mindig egy helyben?

Ha megállsz egy pillanatra, és szembenézel a rettegéseiddel, akkor képes vagy megbirkózni velük.

Ekkor maradnak veled a félelmek, amik viszont nem jövőbeli dolgok, de még nem is múltbéliek. Csak a jelenben vannak, és természetes dolog, hogy léteznek. A félelmek kellenek. Viszont neked kell kézen fognod őt, és nem ő téged. Tanácsot kérhetsz tőle, és hallgathatsz a figyelmeztetéseire.

Sokszor kérdezik tőlem, hogy nem félsz?

De, én is félek.

Viszont ha az egyik kezemmel a félelmet tartom, akkor a másikkal a bizalmat. És mind a kettőt igen szorosan.

#3. Ha bizalom, akkor nyitottság. Ha nyitottság, akkor rengeteg új kapcsolat, élmény, tapasztalás.

Ha egy új helyen vagy, új kultúrában, és legfőképp, ha egyedül utazol, akkor olyan helyzetbe kerülsz, mint kisgyerekként. Amikor még minden új, minden ismeretlen, nem érted a nyelvet. Érezni viszont érzel és látsz. Csak másképp. Meglátod a gesztusok és mimikák mögötti tényleges értelmet. Meglátod a test mondanivalóját, kiérzed a hangsúlyok jelentőségét. Intuitívabb leszel és nagyobb figyelmet szentelsz a szívednek.

Meglepődve veszed észre, hogy jé, ez működik. Működik ismert szavak, szótár és chat nélkül is.