Talán a több száz éves fák árnyéka teszi, vagy talán a hely otthonos, ám letisztult bája, de innen nem akarsz elsietni. Marasztalnak a színek, a folyamatosan jelenlévő kedves, de nem tolakodó figyelem. Visszafordíthatatlanul pedig az egyszerű, de különleges fogásokkal lopja be magát a szívedbe. Ez A KERT Bisztró.

Az étterem idillikus hangulatát nem csak az enteriőr adja, hanem a kalandos, előző századra visszatekintő múltja is. Antalffy Judit és férje Antalffy Miklós ugyanis 68 év után nyitotta meg ismét a nagypapa és testvére egykori kertvendéglőjét Zuglóban. Megtudtam, hogy a hely még szemtanúja volt mindenféle „úri huncutságnak”, hiszen külön kártya- és szivarszoba várta a környékbeli jómódú urakat.  A sörös hordókat sem autó szállította, lovas kocsikon érkezett biza’, és a hűs pincében sorakoztak, míg csapra verték őket.

A mérnök házaspárnak régóta dédelgetett álma vált valóra akkor, amikor 2015-ben nekiláttak a hely átalakításának, és az időközben könyvesboltként, fénymásolóüzletként vagy épp pékségként működő ingatlan újra betölthette régi szerepét – meséli csillogó szemmel Judit.

Nem is akármilyen étterem lett belőle. Miközben a francia bisztrókonyhás vonal remekei kényeztetik az ízlelőbimbóidat, nyáron a Kertmoziban egy-egy fröccs mellett nézhetsz filmet, a hidegebb idő beköszöntével pedig az akusztikus koncertek dallamait hallgathatod.

Azt érzem, hogy itt mindig mindenben valami pluszt szeretnének adni. Nem csak letudni a mai napot, nem csak kiadni azt az adag ételt. Ezt láthatjuk az étlapon is. Szezonális alapanyagok, trendkövetés és egy kis csavar minden fogásnál.

Az előételnél például ezt a csavart a gyömbér adta, ami a zöldfűszeres túrókrémbe került.

A főételek esetén iszonyat nehéz volt a választás, hiszen a burgundi marhapofa, a mangalicaszűz, vagy a ropogós malaccsülök mind mind csábítóan hívogatott. Végül a csülök mellett tettem le a voksom, amit káposztás dödölle és marinált retek kísért. Egy csülök akkor tökéletes, ha találkoznak benne az ellentétek: kívül ropogós, belül omlós. Ez pontosan ilyen.

A desszert ezúttal csokoládé soufflé volt levendulás málnahabbal, ami tényleg zseniálisan sikerült. A soufflé nem volt tömény cukor, a csokoládé ízét lehetett érezni, ami a kis savanykás málnahabbal tökéletes harmóniát alkotott. (Kár, hogy nem lehet ezen élni nap mint nap :) )

Kapitány Balázs, a hely egyik szíve-lelke külön felhívta a figyelmet a boraikra is. Hiszen azok is megtalálhatják a kedvükre való nedűt, akik a már jól bevált, nagy pincészetek borait kedvelik, de kedvez a bisztró azoknak is, akik kalandozni szeretnének a borkultúrában, és nyitottak kézműves bio manufaktúrákból érkező borokra.

Úgy gondolom, hogy hiánypótló ez a hely. És nem csak Zuglóban. Hiszen Judit és Miklós az egész csapattal együtt a klasszikus vendéglátást képviselik egy kis modernitással és eleganciával fűszerezve, miközben észrevétlenül edukálják is az ide betérőket.