A közösségi oldalakon megjelenő neve azonnal feltűnést kelt. Ki az, aki a bika nemes szervéről nevezi el blogját, majd pedig vállalkozását..?  Ő Szendeff Lőrinc, aki ma Magyarország egyik legjobb gasztrofotósa. Egyedi stílusú képeit több ezer közül ki lehet szúrni, minden túlzás nélkül. Zseniális, amiket alkot, minden ételfotója elegáns, letisztult, mégis férfias és rusztikus.  A képei iránti rajongásomat mi sem bizonyítja jobban, hogy a konyhánk falán is az ő általa készített fotó lóg. 

Volt szerencsém együtt dolgozni Lőrinccel több projekt kapcsán is, és egyre jobban erősödött bennem a gondolat, hogy szeretném megmutatni az ő sztoriját másoknak. Hiszen fiatal, inspiráló példákkal mindig jó találkozni.

Úgyhogy jöjjön is a mese Lőrincről. :) 

Hogy miért pont Bikatöke?

Igazából ez egy fricska akart lenni. Lőrincék az akkor induló gasztrobloguknak azért adták ezt a nevet, mert kicsit meg akarták hekkelni a rendszert. A gasztroblogok túlnyomó részét nők szerkesztették, így akarták megmutatni, hogy e mögött a blog mögött férfiak állnak. Akik ráadásul nem csak a külsőségekkel foglalkoznak, hanem a belsőségekkel is. Konkrétan, és átvitt értelemben is. 

Ebből a blogból indult ki aztán minden. Lőrinc főzött, lefotózta, felvették videora és megosztották. Elkezdett csörögni a telefonja, az emberek nem tudták hova tenni a képei stílusát. Valami teljesen új volt, addig abszolút ismeretlen Magyarországon.  Részéről ez nem volt tudatos, ahogy ő fogalmazott: „ez jött ki belőlem”.

Egyre több helyre hívták fotózni, de eleinte potom pénzért vállalta, vagy csak épp az ételért, amit a fotókért cserébe megehetett az étteremben. Nem görcsölt rá semmire, hagyta, hogy az élete olyan irányba folyjon, amilyen irányba folynia kell. Így lett belőle lassacskán szabadúszó, és az egyik legjobb gasztrofotós nem csak Magyarországon, hanem a világon is (az iDesigni nevű angol oldal beválasztotta az év legjobb ételfotósai közé 2014-ben).

Lőrinc rajong a gasztronómiáért, imádja az ízeket és illatokat. A fotózással tudott bekapcsolódni ebbe a világba, ha már séf nem lett belőle. Talán nem is nagy baj, hiszen csoda képekkel ajándékoz meg minket. Nincs példaképe, de nem azért, mert magát tartja a legjobbnak. Mindössze csak nem akarja, hogy bárki munkája befolyásolja, nem akar beleszeretni más fotóiba, hiszen az hatással lenne egyedi stílusára:

„Ha fotós vagy, akkor nem feltétlenül fotókat kell nézegetned inspirációként, hanem például építményeket vagy a természetet. Így egyedibb módon tudsz átemelni elemeket.”

Ha már gasztronómia, akkor szinte kikerülhetetlen a borok világa, amit Lőrinc nem csak fogyaszt, hanem készíti is. Szeretettel és elragadóan mesél a szőlőjéről, amivel bár rengeteg verejték és szenvedés van, mégis számtalan gyönyörű pillanatot ad neki:

„A szőlő az a dolog, amiben van katarzis. Sok-sok szenvedés van mögötte, de emlékezetes pillanatokat tud adni, miközben alkotsz is valamit.”

Ha kíváncsi vagy Lőrinc zseniális képeire, itt megtalálod őket. Jó nézelődést! ;)