Ez a citromos süti amennyire egyszerű, annyira zseniális. Készüljünk az ádáz küzedelemre az utolsó morzsákért is, hiszen az is odáig lesz érte, aki tiltakozik a mindenmentes sütik ellen. :)
Hozzávalók:
- 175 g GM zabpehelyliszt (készíthetjük teljes kiőrlésű búzaliszttel is, ha nem vagyunk gluténérzékenyek)
- 140 g eritrit
- 150 g kókuszzsír vagy margarin
- 2 tk sütőpor
- 3 tojás
- 2 citrom leve és héja
- 1 tk vanília aroma
Elkészítés:
1. Összekeverjük a zabpehelylisztet, a sütőport és az eritritet.
2. A tojásokat habosra verjük. Hozzáadjuk a vanília aromát és a 2 citrom levét. Ha kezeletlen a citrom, akkor a héját is belereszelhetjük.
3. A margarint vagy kókuszzsírt megolvasztjuk.
4. A lisztes keverékhez előbb hozzákeverjük a megolvasztott kókuszzsírt/margarint, majd a tojásokat. Csomómentesre keverjük.
5. Egy 28 cm-es piteformát vagy bármilyen hőálló tálat kibélelünk sütőpapírral, beleöntjük a masszát és szépen egyenletesre simítjuk.
6. 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük. Tűpróbával nézzük meg, hogy megsült-e.
Tipp: Turbózhatjuk a vanília helyett őrölt kardamommal, vagy szórhatunk bele gyümölcsöt is.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess az Instagram oldalamon, ahol még több érdekes infoval és recepttel jelentkezek! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Void Bunkoid 2018.02.21. 13:00:23
dora.iklodi 2018.02.21. 13:05:43
Void Bunkoid 2018.03.02. 22:08:02
Ajánlom a többi bloggernek a tiedet, így kell korrekten blogot vezetni :) jó főzést!
dora.iklodi 2018.03.02. 22:17:06
Úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan étkezik, nem törhetek pálcát senki felett, aki nem úgy eszik, mint én. Mindenki más és más, eltérő a genetikánk, a munkánk, a mozgásformánk, és az egészségüygyi problémáink is. Nem lehet ráhúzni senkire egy szabályrendszert, ezért sem tartom például feltétlenül jó dolognak a 160 grammos szénhidrát diétát. Amikor kiderült a betegségem, akkor én is azt kezdtem el követni, mindent eszelősen számoltam, és nem mertem megenni egy plusz szelet kenyeret, ha éhes voltam, mert uramatyám, az már túlmutat az adott étkezés szénhidrát tartalmán. Nem is javult ekkor semmit a helyzetem, és az eredményeim sem. Aztán elhagytam a számolást, elkezdtem figyelni a szervezetem, mikor, mire, milyen formában van szüksége. Egyrészt lelkileg is felszabadító volt, hogy nem kell állandóan kontrollálnom valamit, másrészt tökéletesek lettek az eredményeim, így most nem kimutatható nálam az inzulinrezisztencia. :) Summa summárum nincs tuti recept, nincs tökéletes módszer, mindenkinek más válik be. :)
