Nincs egyszerű dolga az ember lányának inzulinrezisztensként vagy cukorbetegként, netalán ha ehhez még ilyen-olyan ételérzékenység vagy allergia is párosul, akkor igen csak sokáig kell kutakodnia, mire megfelelő vendéglátóhelyet talál. Számtalanszor találkozok olyan éttermekkel vagy kávézókkal,…

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, igaz? :) Ráadásul vannak olyan virágok, amik nem csak gyönyörűek, és az illatukkal kápráztatnak el minket, hanem az ízükkel is. Készülhet belőlük szörp, lekvár, dzsem, cukorka, de ízesíthetünk vele mézet is például. Kandírozva önmagukban is ehetők, de…

A szilvalekvár az (abból is az igazi szatmári), amivel nehezen tudok betelni. Amit képes lennék akár kiskanállal a bendőmbe juttatni. Ám csak úgy öncélúan mégse kanalazgattam, hanem készítettem hozzá egy mákos palacsintát, ami annyira nagyon jól illik szilva barátunkhoz.  Mutatom is a receptet! ;) 

Ugye nem csak én imádom az igazán omlós kekszeket? Egy csésze kávé és egy szuper könyv mellé a legjobb délutáni program. :)  Most egy cukormentes, csokis, aszalt gyümölcsös verziót készítettem, ami olyannyira jól sikerült, hogy a konyhába betérők a zsebükbe is nyomtak belőle. :D 

Kenyérsütő karrieremet ezzel a kenyérrecepttel kezdtem, mivel a leírása annyira egyszerűnek tűnt, hogy nem riasztott el elsőre sem. Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki otthon szeretné saját kezűleg készíteni a betevő falatot! ;) 

Imádom a céklát mindenféle formában, és mindenben. Legyen az chips, süti vagy éppen köret. Nem csak az ízét szeretem, hanem a gyönyörű színét is, ami miatt még nagyobb élvezettel fogyasztom el. Ezúttal egy árparizottót dobtam fel vele, mutatom is hogyan. ;) 

Ha már unod a hagyományos gyümölcskenyeret,akkor próbáld ki ezt a diós-almás verziót sok-sok fahéjjal.  Az aszalványok nem állnak éppen a szívem közepén, ráadásul keveset is ehetek belőlük magas cukortartalmuk miatt. Úgyhogy csavartam egy kicsit a klasszik recepten, és friss almával, dióval és…

Mióta az egyetemmel együtt véget ért a jóvilágom is, és dolgozó nő lettem, felütötte egy probléma a fejét: mikor és hogyan oldjam meg a főzést a munka, az edzések, a barátom és a barátaim és a blogolás mellett? Először megoldásként a hajnali/kora reggeli főzőcskézést vezettem be, de hamar elveszett…

Emlékszem, egy grafitszürke, esővel áztató, október végi nap volt. Reménykedve lépdeltem a klinika lépcsőin, bár mélyen belül már ekkor éreztem, hogy itt nem csak egy ’felírunk egy gyógyszert és minden baj elszáll’ esetről lesz szó.